Kultúra és quilt

Bár már ezerrel tűzöm a kész fedlapokat, talán sikerült megoldást találni még J.A.-kedvencre: Aki az életet a halálra ráadásul kapja Ehhez kellett nekem egy darab "élet". Egy méter duplaszéles lenvászon, amit kettéhajtva a kövön festettem meg - ezért a fehér csík középen, és ezért, hogy az egyik fele picit halványabb, mint a másik. De ez nem volt meglepetés, és nem is gond, hiszen nem egyben akarom felhasználni. Ja, és élőben teltebbek a színek csak nem akartam nagyon megphotoshopolni.

Pontosabban annak a háttere, amire majd - reményeim szerint - kézi applikációval kerülnek fel a dolgok. Az ihletadó a Falu című vers eleje volt: Mint egy tányér krumplipaprikás, lassan gőzölög lusta, langy estében a piros palás, rakás falucska. Itt is, ott is karcsú füst - remény - tünődni, merre szálljon, áll kicsit a kémény küszöbén és int a tájon. Nagyon leegyszerűsítve tehát paprikás krumplit főzök, persze elvontan: szürkés háttér előtt krumplihasábok lesznek. Mondjuk ilyesmi:

A 14. fedlapom ihletője Attila Levegőt! című verse volt, pontosabban annak az alábbi néhány sora: Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. A "kartotékokat" elválasztó sötét (kék?) csíknak olyan vékonynak kell lennie, amit varrni nem tudtam, majd sötét cérnás tűzés választja el őket. A múlt héten végén Tallinnban jártam egy konferencián. A szálloda nyitott külső (dohányzó!) folyosójáról csináltam ezt a fotót naplementekor.

Már a 14. fedlapon dolgozom (ami nem igazán úgy akar kinézni, ahogy vártam, de még nem adtam fel), és közben kiderült, mikorra kell készen lennem. Ezúttal közhírré tétetik, hogy 2014. február 17-én nyílik a kiállítás a József Attila Művelődési Központ Mácsai Galériájában. Még csak munkacíme van neki, de csupa J.A. ihlette quilt lesz látható - már ha kész leszek addig.

Itt is hirdettem a most hétvégi tanfolyamunkat, és a végén nyolc elszánt pácienst találtunk, akikkel összesen 15 órát töltöttünk együtt a három nap alatt. Csináltunk szinte mindent, amit a Procionnal lehet, pontosabban minden olyat, amihez nem kell kimenni a szabadba, nem igényel jégkockát, havat, hűtést és egyéb truvájokat. Annyira elmerültünk néhány dologban, hogy végül a textil házasítása más anyagokkal szinte ki is maradt, ezeket a részeket majd otthon kell kipróbálni a kiadott anyagokkat. A háromnapos kurzusnak megvan az az előnye, hogy este lehet mosogatni, így tegnap és ma reggel is láthattunk csodás kész darabokat. Sajnos mindig elfelejtek fotózni, de azért hadd tegyem ide az egyik kedvencemet, ami egy befőttes üveges módszerrel készült. Ez csak a fele az anyagnak, a másik felén még kell dolgozni.

Mostanában nem varrtam annyit, mert mindenféle más varrós és nem varrós történet zajlik, viszont miután néhány napig nézegettem A város peremént , rájöttem, hogy túl egyenes a horizont. Ezért kicsit megbontottam oldalról és tettem bele egy plusz téglalapot.

Már sok évvel ezelőtt Kecskeméten odavoltam Sandra Meech monumentális munkájáért, és most újra láttam Birminghamben. Eszembe jutott, hogy az új fényképezővel tudok panorámaképet csinálni - ez lett belőle. Közel sem tökéletes, de talán visszaad valamit az élményből. Olyan két méter széles (vagy több) és kb.70 cm magas.

Kellett nekem egy nagyobb darab kék "égnek" a hasított fa-világhoz. Nem tudom mennyire látszik a képen, de az égalja határozottan világosabb - így terveztem. Meg egy nagyobb darab zöld, ami az Ódából vett néhány sorhoz kapcsolódik. Itt csak arra törekedtem, hogy kellően "töredezett" legyen a zöld, de sehol se váljon szét sárgára és kékre. És ha már elővettem a kellékeket, festettem egy piros-zöld "szembesor", hogy meg tudjam mutatni a szeptemberi tanfolyamon. És akkor még készült egy kevéske lila a maradékokból. Meg maradt még arra is, hogy a kedvenc okkeremet kikeverjem.  Ja, és még három elrontott mintás nagy darabot átfestettem:)

Kacsuk Évivel szeretnénk megismételni a tavaszi festős tanfolyamunkat, de most nem hetente egyszer, hanem egy intenzív hétvégén: szept. 13-a péntek délutántól vasárnap délutánig. Háromszor öt órát tervezünk, nagyjából ugyanazzal a programmal. Szeretnénk mindenféle híg és sűrű procionos felhasználást megmutatni. A részleteken Évi Facebook oldalán megtaláljátok, de én is válaszolok mindenféle kérdésre, akár itt, akár a quiltstudio13 kukac gmail pont com címen.

Minden jónak vége van egyszer. Tegnap már csak búcsúköröket jártam a kiállításon. A VIP-belépő egyetlen előnye, hogy az ember nyitás előtt bemehet és egyrészt úgy fotózhat, hogy nem lóg bele mindig valaki, másrészt - szégyen-gyalázat - ott is fotózhat, ahol különben nem lehet. Én is így tettem tegnap: lekaptam a heidelbergi triennálé legtöbb darabját, de nem teszem fel ide. A mennyiségből következően még tegnap is észrevettem olyanokat, amelyeken korábban valahogy átugrottam, pedig azt hittem, módszeresen közelítem meg a dolgokat. És akkor búcsúzóul néhány fénykép még. Ann Armes munkája. Ezek picike (6-7 centis) kitömött kunyhó-szerűségek. Vineta Cable: Light Uncovered. Ezen a képen nem látszik, de alaposan "meg van dolgozva" a felszín festéssel, szitázással, tűzéssel, és a mozaik apróka filcnégyzetekből készült. Bocs, ez nem quilt, hanem felhőjáték, de még ilyesmit sem láttam életemben. Terry Donaldson: Full Circle. A kört leginkább a sötétcérnás tűzés ad

Tegnap a végén csak kb. 40 percem maradt a kiállításra, mert picit elhúzódott az értekezletünk. Bementem, nézelődtem, de nem fotóztam, így a korábbiakból töltök fel ide néhányat. Lekicsinyítve, mert - ha igaz - tegnap este megtaláltam a megoldást. Sarah Welsby nagyon hosszú keskeny munkájának a teteje a Fine Art Quilt kategóriában. Laura Kemshall új quiltje - a címét sajnos nem fotóztam le. A dán Karin Ostergardnak önálló galériája van. Az ő Tavasz című képei ott voltak Tiszaújvárosban. Jane Allen Another Country című munkája érdekes módon paszpartun van és be van keretezve. Nagyon izgalmas közelről. A SAQA Öregség című galériájában látható Mary Pal JGW (a nagypapa monogramja) című quiltje. Fekete pamut alapon sima fehér géz. Zseniális. Annette Morgannek is önálló kiállítása van. Nem tudom a címét, de jó.   Ma még egy utolsó erőfeszítést teszek, hogy mindent befogadjak magamba. Tegnap az értekezleten hallottuk, hogy csak pályamunkából 734 érkezett, és

Mivel a laptopon másfajta képszerkesztő program van, mint amihez hozzászoktam, már 10 perce bénázok itt azzal, hogy kisebbre vegyem a file-jaimat, de nem sikerül. Szóval, tegnap, ha még nem lett volna elég az itt fellelhető textilmennyiség, az osztrák kolleganőm javaslatára bementünk Birminghambe, hogy az ottani Fancy nevű óriási textilboltot valamint a Rag Marketet (rongypiac) is magunkévá tegyük. A Fancyben aztán tudtam jó kis festenivaló pamutot venni. Délután folytattam a nézelődést a fullra feltöltött fényképezőgépemmel. Csináltam jó néhány makrót mindenféle izgalmas tűzésről és felületről. Néhány szerkesztetlen kép, kevesebb, mint tegnap, mert ma nincs annyi időm várni a feltöltődésre. Egy angol csoportot a londoni metró 150. születésnapja ihletett meg. Ez Linda Onions Der Dah Whoosh című munkája. Elfelejtettem lefotózni az alkotót. De ez egy darab, fekete discharge-olt anyag, betegre tűzve. Két év után a mini kategóriában ismét Kumiko Frydl nyert. 20x20 centis,

Elsőként is meg kell állapítanom, hogy nagyon szerencsésen választottam az utóbbi időben az utazásaimat. Márciusban, a nagy havazás és hóvihar idején Sitgesben süttettem magam, most meg a 40 fokban idejöttem, ahol 20-24 fok van, tiszta és napsütéses idő. Remélem, így is marad, bár tegnap csak néhány cigaretta erejéig voltam a szabadban. VIP-belépővel már a nyitás előtt be tudok menni a kiállításra, aminek csak az az előnye, hogy a tömegeket elkerülve normálisan lehet fotózni a munkákat. Bementem 9-kor és gyakorlatilag 4-ig benn voltam. Hú, de sok mindent láttam! Könnyelműen azt ígértem, hogy beszámolót írok, de a quiltek puszta mennyisége már lehetetlenné teszi az értékelést. Csináltam kb. 140 képet, ami kb. a fele quiltet jelenti, és kb. 3-kor lemerült az akkumulátor. Az idén - végre - szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy a quiltek mellett csak egy szám van, és a katalógusból kell kiböngészni, hogy ki is az alkotó. Így a munka mellett mindig lefotóztam a táblát is, hogy tudjam, mi

Mivel a kiállítás csak ma nyílik, a tegnapi napot Londonban töltöttem, mégpedig elsősorban a British Museumban. Annak idején úgy hajtottunk el Pompeii és Herculaneum mellett, mintha Alsó- és Felsőmocsolád lenne, és a fene se tudja, hogy eljutok-e még egyszer arrafelé, úgy döntöttem, megnézem, mit tudnak itt, a helyszíntől távol mutatni. Igazán jól installált és izgalmas kiállítás volt, de fotózni sajnos nem lehetett. De azért itt van néhány kép annak bizonyítására, hogy tényleg ott jártam. Egy cloisonné (magyarul állítólag rekeszzománc) váza részlete. A fém alapra pár mm magas fémlapocskákat rögzítenek elválasztóvonalként, és az így kialakult tereket több körben folyékony üveggel töltik ki. A kiégetés után megcsiszolják. Egy jó kedélyű Buddha Kínából. Még nem láttam jade követ egyben. Az igazi izgalmat a belőle készült faragványok jelentetteték, de ott nem lehetett fotózni. A ninivei könyvtár egy darabja. És a legizgalmasabb műalkotás egy textiles, egy vide

A város peremén is az unalomig ismert versek közé tartozik, ezért jelentett igazi kihívást. A guanót ("műtrágyaként alkalmazott, magas foszfor- és nitrogéntartalmú madár- vagy denevérürülék") minden érettségizett magyar ismeri - mondjuk az idősebbek inkább. A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó , keményen, vastagon. Lelkünkre így ül ez a kor. És mint nehéz esők vastag rongyai mosogatják a csorba pléhtetőt - hiába törli a bú szivünkről a rákövesedőt. Szóval, leegyszerűsítve, valami várost akartam tetején a guanóval. Ezt meg a Külvárosi éjt olvasva valami megszerkesztettet, gépieset akartam, ahol a guanó elnyomja a várost. Volt itt jó pár darab sötétszürke, fekete frissen festett anyag, és ebből megszületett ez péntek estére. Nagyon tetszik (nem kék a valóságban!), de az ég adta világon semmi köze ahhoz a környezethez. Túl szép, túl szabályos, inkább nagyvárosi éjszaka, sem

Ez az egyik "képtelen" blogbejegyzés, mivel hogy erről a darabról biztosan nem teszek fel képet: se most, se készen. Egyrészt azért, mert eddig az egyik legjobb poénom, és nem szívesen lőném le, másrészt pedig nem hiszem, hogy fényképen jól érzékelhető lenne. Az ihletadó a Reménytelenül című vers volt, pontosabban annak utolsó versszaka. Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Na már most én ezt a semmit varrtam meg valahogy. Nem semmit se varrtam, hanem a semmit, mégpedig - ennyit elárulhatok - ugyanolyan színű, de két nagyon eltérő textúrájú anyagból. Tűzve persze még nincs, de az is "semmi" lesz.

Nem tudhatom, mi jött le az előző posztból, de ha netán valakinek az az érzése támadt, hogy ez a Projekt számomra egy könnyű gyalogmenet, akkor nagyon rosszul írtam. Számos fontos döntést kellett előre meghoznom, némileg függetlenül a versek-képek gyártásától. 1. Milyen stílusom van nekem? Van-e nekem egyáltalán stílusom? - Nincs, de ezt eddig is tudtam 2. Milyen hatást akarok elérni a nézőkben? Mennyire akarom kielégíteni az ismeretlen nézőt? - Hogy a falakról visszaköszönjön-e nekik az irodalomóra? Meglepődjenek vagy hasson a kép ismerősnek? "Ja, ez a 'kisbalázs'!" A képek magyar közönséghez szóljanak, vagy netán a háttér-vers ismerete nélkül is megálljanak? Azaz kell-e ismerni a verset, vagy a kép önmagában is megérinti a nézőt? 3. Milyen stílus/szín- és formavilág illik J.A-hoz, a képek gondolatához? - Hát, nem egy vidám, pasztellember volt. Igen, sötétek lesznek, nem túl vidámak. De azért mégse legyen a kiállítás egy pszichiátirai klinika galériája. Kell-e &q

Úgy szokták mondani, hogy nagy megtiszteltetés ért - és tényleg az. Jövő márciusban egy prominens budapesti helyszínen (részletek később) kiállítást rendezhetek a varrásaimból. A felkérés úgy szólt, hogy jó lenne, valami összefüggő kollekció, nem pedig "szedett-vedett". Sokat agyaltam, hogy mi köré lehetne szervezni a munkákat: mi az, ami kellőképpen tág és kellőképpen szűk ahhoz, hogy kb. 13 folyóméternyit lehessen belőle varrni. A végén arra jutottam, hogy József Attila köré szervezem-tervezem a quilteket. Van - ugye - az a nagyon kedves Duna-parti látomás (1 m széles) és akkor már csak 12 méter kell. Annyira gazdag az az életmű, hogy nem lehet gond ennyit megvarrni. Sportszerű nehezítésként még azt is kikötöttem, hogy minden munka 50x100 centis lesz (álló vagy fekvő) és "technikailag" is megpróbálok egységes lenni. Úgy gondoltam, hogy kicsit a sorozatgyártáshoz hasonlóan először megvarrok X fedlapot, azokat "zsűriztetem" azokkal, akiknek adok a vélemé

Volt itt közben még jól megszervezett országos kiállítás is, ahová részben "hivatalos" minőségben mentem. Meghívtuk a dán céhet, hogy hozzanak egy néhány munkát: hagyományosat és kevésbé hagyományosat. Winnie Egefjord szállította ide a 25 quiltet, így én már itt Pesten is töltöttem vele két estét, utána pedig leautóztunk Tiszaújvárosba. Igazán jó kis kiállítás volt, bár szerintem nagyon kevés látogató jött, pláne ahhoz viszonyítva, hogy hány tag van, meg hányan jelennek meg egy-egy nevezetesebb KV-n. Tudom, a Dunántúlhoz viszonyítva nagyon messze van Miskolc környéke. És borzalmasan kevesen voltak a tanfolyamokon: gondolom, totál ráfizetés volt 6 emberrel megtartani, de tudom, hogy a szervezők nem akartak csalódást okozni azoknak, akik jelentkeztek. Én is megpróbáltam egy új tanfolyamot (Hogyan lehet egy fénykép alapján absztrakt képet csinálni?), kicsit rövid volt az idő, kellett volna 6 óra, de azért remélem, nem voltam totál csalódás. Legalább elindítottam őket, hogy merr

Az elmúlt időszak történéseihez tartozik még, hogy miután január végén észrevettünk egy csomót Zsuzsi mellei környékén, május 23-ára tűzték ki a műtétjét. Kicsi, jól körülhatárolható, jól operálható, 20-30 perc, szinte semmi az egész - ezt vártuk az állatorvosunk véleménye szerint. Ehhez képest - címszavakban: altatás, műtét, haza, vérzés, vissza, újraaltatás, újra műtőasztal, belázasodás, injekció, seb kinyílása és elfertőződése, penicillinkúra, körgallér, kanül eltávolítása, napi állatorvos látogatás, sebtisztogatás, Kék Kenőcs (istenáldja Gombócz Ágit a javaslatért), majd majd' hat hét múlva körgallér levétele, sebgyógyulás Ehhez képest az én kenyérre kenhető kutyám ezt egyetlen hang nélkül tűrte: a műtétet kivéve nem volt száj befogása, szájkosár, semmi, engedelmesen a hátára feküdt a napi kétszeri akcióhoz. Egyedül a nyárfalevél-projekt indult be, amint bekanyarodtunk az Ilka utcába. A hős(nő)

Adódott a lehetőség, hogy egy lipótvárosi helyszínen Kacsukévi és én tanfolyamot tarthatunk. Jó sok időt eltöltöttünk a tervezéssel, az előkészítéssel, amíg aztán március 7-én elindult a terveink szerint nyolc foglalkozásból álló sorozat, ami természetesen (?) alkalmanként is elérhetővé tettünk. Az alapötletünk a "fehér vászontól a saját tervezésű quiltig" volt: az első 3 csütörtökön festettünk-színeztünk. Igyekeztünk megmutatni a hallgatóknak az összes lehetséges módszert arra, hogy a fehér anyagból hogy csináljanak színes mintásat. A második körben pedig elméleti bevezetés után arra próbáltuk őket rávezetni, miként fordíthatnak át egy gondolatot, egy képet quiltbe, mik azok a tudatos elemek, amelyekkel jó kompozíciójú quilt készülhet. Ezenkívül volt még art quilt irányzatokról szóló előadás, különböző konstrukciós módszerek, tűzéstan, és sokféle egyéb módszer/eszköz, amit a már összeállított fedlapon használhatnak. Tudom, hogy a rákészülés mennyisége nem feltétlen korrel