Kultúra és quilt

Most jöttem rá a képeim rendezgetésénél, hogy aki tavaly február végén nem volt Székesfehérvárott az Index Fórum 10-dik születésnapjára rendezett ünnepségen/kiállításon nem is látta ezt a kis munkámat. Egyszerű fekete pamutra discharge paste-tel rajzoltam-festettem-gőzöltem ki a mintát, majd kicsit kihímezgettem.

A címe: Kerítés (20x20 cm)

Imádok selyemszálakat festeni! Szombaton egy adag tavaszt festettem. Nem azért, mert várom (pedig várom), hanem egy következő projekthez. Imádom, ahogy a négyféle szál négyféle színű lesz a "molekulák számától függően". Kétféle sárgát és egy lehelletnyi türkiszt használtam. Mivel picit sok lett a festék, még jutott elég két selyemsálra is.

Katie Pasquini Mesopust könyve, pontosabban az abban szereplő egyik módszer alapján csináltam két éve a cordóbai nagymecsetes kis quiltemet. Nagyon megtetszett a módszer, hogy egy apró részletkét különböző arányban felnagyítunk, és abból próbálunk valami harmonikus kompozíciót összerakni. Veszprémre készülődve elővettem ezt a fényképet, amit egy provence-i étterem kertjében fényképeztem. És ezt csináltam belőle. Mindössze A/3-as méretű, de eléggé sokáig tartott az apró darabkák összeillesztése.

Ez egy harmadik fajta puha lino: Speedy-Cut Günthertől . A feketetintás változat után még kicsit korrigáltam: kiszedtem a "vonalkákat", bár épp ezek adják a kézmívességét.

Normandiában sok a gránit, ami nagyon látványos tud lenni. Josselinben fotóztam ezt a képet. Ennek alapján akartam valamit gyártani. Először vastag táskamerevítő, selyempapír, merített papír és akrilfesték felhasználásával csináltam egy "lapnyi" gránitot. Fel is vagdostam, de valahogy nem találtam olyan anyagot, amire jól rá tudtam volna pakolni. Ekkor jutott eszembe, hogy van nekem itthon néhány feszített vásznam (pl. ez a 20x50 centis), mi lenne, ha amatőr módra lenyalnám akrillal és arra ragasztanám rá a darabkákat. Ez is történt. Tudom, hogy a képem nem annyira szürke, mint a "valóság", de nem bánom. Ja, és azért maradok a textileknél.

Olyannyira csodálom Dijanne linometszeteit, és bár magam is próbálkoztam, sohase értettem, hogy tud olyan aprólékos mintákat vágni. Melegítettem én a linót hőlégfúvóval és meleg vízzel, de nem akart sikerülni. Októberben Oxfordban megvettem Janet Edmonds könyvét, amiben többek között a linometszésről is ír, és megemlíti a "puha linót", amiből többféle is létezik. Nosza, rögtön el is húztam a helyi művészkellék boltba, és meglehetősen borsos áron vettem egy A/4-es lapot. Ehhez még nem nyúltam hozzá, viszont a múlt héten a hűvösvölgyi Kreatippben megláttam a Janet által is említett japán változatot. Ez nem is volt drága és nagyon-de-nagyon könnyű metszeni. Ráadásul a tetején van egy vékony zöld réteg, így azonnal látod, mi lesz domború és mi lesz homorú. Kb. 15 perc alatt kész volt, és a papíron nagyon jól mutat.

Íme a két legújabb - anyagában és elképzelésében hasonló - faliképem. Ez még novemberben készült el, eredetileg a veronai selyem-pályázatra akartam elküldeni. A címe Válaszfal , selyemből és "csúnya" anyagokból készült. A fal két oldalán "hámlanak" a festék és tapétarétegek. Az egyik téglán Verona címere. A héten lett kész a Pusztulás . Ugyanazokból a selymekből és rozsdázott anyagokból készült. A selymes részeket géppel hímeztem, a rozsdásokat kézzel, direkt csúnyán. Ez utóbbi nem esett nehezemre:)